Vélemény

Eljött a délidő. Háztáji Vazul félrerakta az út- és árokgondozáshoz használt eszközöket, levette a láthatósági közmunkásmellényt, leterítette az árok szélére, és ráült. Komótosan bontogatni kezdte az újságpapírba csomagolt szendvicsét - Vazulnak jó szolgálatot tettek az ingyenes önkormányzati lap példányai és a reklámkiadványok. Lassan kikandikált a papírból a két, egymásra borított szelet kenyér. Vazul bekukkantott közéjük, nem mintha nem tudta volna, hogy mit talál ott. "Zsír - motyogta -, megint zsír", és beleharapott.

Nem háborgott sorsa miatt, egykedvűen cipelte magával életét. Béketűrő ember volt, kocsmába se nagyon járt, a szomszédaival jó viszonyt ápolt. Egyedül a főutcán lakó Rátartiékat ki nem állhatta; a Rátarti gyerek régen osztálytársa volt, és állandóan a menő szüleivel kérkedett. Ettől eltekintve Vazult semmi sem zavarta különösebben. Egy dologtól lett ideges, de attól nagyon: a finnugor nyelvrokonságtól. "Mi ez a baromság a finnekkel? - dühöngött rendszeresen. - A végén még joulopukkizni is kötelező lesz, meg szaunázni." "El akarják tagadni a múltunkat, meg akarják fosztani a magyarságot a dicsőségtől" - és remegett a szája széle ilyenkor.

Vazul műveltségének alapját az képezte, hogy havonta bebuszozott a közeli kisvárosba. A városka főterétől nem messze, a presszón túl, de még a Gazdabolt előtt, a nemrég bezárt takarékszövetkezet mellett üzemelt a Szittyaellátó üzlet és használtcikk-kereskedés + kínai büfé. Itt Vazul, mintha egy műanyag papucsot méregetne, vagy tanulmányozná a szecsuani omlós kacsát, suttyomban végigolvasta a Csillagösvény folyóirat, a Turul Hírmondó, esetleg a Párthus Krónika legfrissebb számait. Néha egy-egy előadásra is eljutott, amelyet a Bicepsz és Turán helyi, hagyományőrző egyesület szervezett, és neves eredetkutatókat láttak vendégül. Szeretett volna beiratkozni egy rovásírás- és egy barantatanfolyamra is, de sajnos a környéken nem volt elérhető egyik sem, messzebb utazni pedig sem pénze, sem ideje nem volt.

Ennek ellenére bátran tekinthetjük Háztáji Vazult felkészültnek magyarságismeretekből, így annak is van jelentősége, hogy komoly reményeket táplált a Magyarságkutató Intézettel kapcsolatban. Reményei tovább nőttek, amikor értesült, hogy a tudományos belterjesség ellenállását leküzdendő az intézmény vezetőjének nem tudóst keresnek, hanem szervezőt, aki összefogja az őstörténet interdiszciplináris kutatását. Régi meggyőződése volt Vazulnak, hogy a tudósok gátolják a múlt feltárását, bár az "interdiszciplináris" kifejezésnél fölszisszent, mert azt hitte, valami intercity-féleség, s mint tudjuk, utazni nem volt lehetősége. Attól viszont teljesen tűzbe jött, hogy a Magyarságkutató - a hírek szerint - teljes összhangban kívánt tevékenykedni azzal a korábbi miniszterelnöki kijelentéssel, mely szerint "a magyarok Attila kései leszármazottainak tekintik magukat, a hun-türk eredet alapján állnak". Elöntötte a lelkesedés, erőt vett rajta a tettvágy.

Révész: Vándorfal - avagy a Jobbik a rosszabb

Aki a nyugati világrendben akar Magyarországon élni, annak a Fidesz és a Jobbik - a mai Jobbik is - közös ellensége. Vélemény.

2016 márciusában a Jobbik határozati javaslatot nyújtott be az Országgyűlésnek, amely rögzítette, hogy "a magyar nép 2006-ban joggal vonult az utcára egy hazug és korrupt kormánnyal szemben, és ezzel példát mutatott az utókornak". Ama 2006-os "hazug és korrupt kormány" tábora pedig, mely a Jobbik szerint nem az ellene tüntető magyar nép része, hanem ellensége volt, most ezzel a Jobbikkal tüntet együtt. A hozzá közel álló média pedig lelkendezik, hogy végre új ellenzék született, a pártok összefogtak, megbékéltek egymással, leomlottak közöttük a bizalmatlanság falai, pont erre várt és ennek örül a nép.

A nép különböző dolgokra váró részekből áll. Én a magam részéről nem várok semmi jót attól a részétől, mely erre várt, legyen bármekkora ez a rész. Én azt várom, hogy az a leomlott fal újra fölépüljön, s amíg nem épül föl, addig engem fog elválasztani a bizalmatlanság fala az egyesült ellenzéktől, s csak annyit remélek indokolatlan optimizmussal, hogy nem leszek nagyon magányos a falon innen.

Közönséges történelmi jelenség, hogy az egyik történelmi helyzet lerombolja, a másik pedig újra felépíti az ilyen falakat. 2006-ban az utcán konszolidált fideszes polgárok és militáns jobbikos és hozzájuk hasonló nyilasoid bandák olvadtak össze érzelmileg és politikailag. Az árpádsávos lobogó szorosan összefogta a Fideszt és a Jobbikot. Most meg ugye...

1989 első fele összefogta az ellenzéki pártokat, a vége pedig már szétvetette őket. A következő évek pláne. A Fidesz a liberális front fő ereje volt népszerűségét tekintve 1992-ben, s az antiliberális front főerejévé vált pár év alatt.

A két világháború közötti antifasiszta népfrontok pártjai halálos ellenségek voltak és lettek.